Egészségügy
A kórházak nehezen hajtják végre a csoportos elbocsátásokat.
Külföldre mennek az orvosok! Kilenc középkorú háziorvos kezdte meg itthon a svéd nyelv tanulását, hogy hét hónap múlva az északi országban folytassa a praktizálást…
Kilenc középkorú háziorvos kezdte meg itthon a svéd nyelv tanulását, hogy hét hónap múlva az északi országban folytassa a praktizálást – mondta lapunknak Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára. Az orvosok lapjában újabb hirdetést adtak föl a svédek radiológusok és patológusok toborzására. Hazánk 2004. májusi uniós csatlakozása óta 1850 szakorvos kapott megfelelési igazolást a külföldi elhelyezkedéshez, 88 százalékuk középkorú szakorvos, többségük Svédországban, Norvégiában, Németországban és Angliában helyezkedett el. Az elvándorlás egyik oka a magasabb jövedelem, de egyre többen jelölik meg az orvosi szakma lebecsülését, illetve a hazainál jobb munkahelyi környezetet. Angliában például egy orvos 1,5-2 millió forintnyi nettó bért keres havonta, a svédeknél ez 850 ezer forint. (Nálunk egy kezdő szakorvos alapbére bruttó 138 ezer forint.) Ám mégis szívesebben mennek a skandinávokhoz, hiszen ott letelepedési hozzájárulást, tetemes családi pótlékot, a gyermekek ingyenes iskoláztatását biztosítják számukra.
A fiatal rezidens orvosok szövetsége pár hónapja felmérést végzett, amelyből az derült ki, hogy a szakvizsgát megszerezve 65 százalékuk külföldön kíván elhelyezkedni. Ez az állam által befektetett oktatási költségek elvesztése mellett azért nagy gond, mert a hazai orvoskar elöregedett, például a 6000 háziorvos harmada nyugdíjkorhatáron túl dolgozik. A Magyar Kórházszövetség tavalyi felmérése pedig azt mutatja, hogy 2500 szakorvos hiányzik a kórházakból. S ma már nem csupán a röntgenes, a labororvos és a patológus kevés, de sok helyen hiány van szemészből, bőrgyógyászból, traumatológusból, sőt csaknem valamennyi orvosi szakma művelőjéből.
Varga Ferenc elnök szerint a vasárnaptól megváltozott ügyeleti rendszer felerősíti az orvoshiányt, hiszen heti 48 óra munkavégzésre kötelezhető a doktor, a további 24 órát önként vállalhatja. Ám ez utóbbiért – a kamara által javasolt 150 százalék helyett – az alapbérnek csupán 70–90 százaléka jár. Így félő, hogy inkább máshol vállalnak munkát, bár egyesek szerint az elbocsátástól való félelem kényszerpályára tereli a munkahelyükhöz ragaszkodókat.
A kórházi kapacitáscsökkentés után becsülten 1500 orvos vált fölöslegessé, ám idehaza – aki külföldre nem tud, nem akar menni – nehéz elhelyezkedniük. Kicsi az érdeklődés az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által kiírt 500 millió forintos mobilitás program iránt is, amelyet a csoportos létszámleépítésnél vehetnek igénybe. Májusig a 163 kórház közül csak harminc hajtotta végre a kapacitásszűkítésből fakadó elbocsátást, a legtöbben kivártak. Ennek elsődleges oka, hogy az elhelyezkedés az egész családot érinti, s a 3–12 havi fizetésnek megfelelő mobilitási támogatásból nehéz újrakezdeni. A Magyar Kórházszövetség elnöke szerint jó lenne, ha nemcsak a munka nélkül maradt orvost, hanem a családját is kezelné a program, hiszen 20-30 év után nem egyszerű más településre költözni. Tudja ezt a szaktárca is, ezért kedvezményes hitelkonstrukciókról tárgyal különféle bankokkal. Kovács Attila egészségügyi államtitkár szerint szükség van a doktorok átképzésére is, hiszen nem biztos, hogy a kereslet harmonizál a kínálattal.
|
