Egészségügy
A daganatos betegségek korai felfedezése, kivizsgálása és a terápiás terv felállítását követően azok kezelése minden más betegségcsoporthoz képest összetettebb feladat.
A daganatos betegek kezelése onkológiai szakmai protokollok alapján történik. Az Országos Onkológiai Intézet 1994-ben Prof. Dr. Kásler Miklós szerkesztésében, az európai országok közül elsőként készítette el a magyar Onkoterápiás Protokollt. Ez az összes emberi szervrendszer, stádium és szövettani típus szerinti besorolása szerint ad iránymutatást minden szerv rosszindulatú daganatának korai felismerésére, diagnózisára és kezelésére.
Hazánkban jelenleg a korszerű klinikai onkológiai és sugárterápiás ellátás szakmai alapját a 2017-ben Kásler Miklós szerkesztésében a Medicina Kiadó gondozásában megjelent, “Az onkológia alapjai” című egyetemi tankönyv képezi.
Bármilyen daganat gyanújával jelentkező beteg panaszaival leggyakrabban háziorvosához, illetve a járóbeteg ellátás szakorvosaihoz fordul. Az első vizsgálat és a beteg kikérdezése, panaszai alapján döntik el, hogy a beteget szakorvoshoz, esetleg egyből onkológushoz irányítják vagy elkezdik a betegség kivizsgálását.
A CT- és MR vizsgálatok
a daganatdiagnosztika fontos részét jelentik. Azok alkalmazását az egyéb diagnosztikai módszerek ismeretével az adott daganat gyanúja esetén nem minden esetben és főként nem a kivizsgálás első lépéseként kell alkalmazni.
Vannak olyan esetek (pl. nőgyógyászati vagy fej-nyaki daganatok), amikor a legegyszerűbb fizikális vizsgálat után egy egyszerű citológiai vagy szövettani mintavétellel azonnal definitív diagnózishoz lehet jutni. Csak ezt követi az Onkoterápiás protokollban meghatározott további daganatdiagnosztikai módszerek alkalmazása.
Sok esetben a CT által okozott ionizáló sugárzás elkerülhető
egy jóval informatívabb, a beteg szervezetét kevésbé megterhelő és olcsóbb ultrahang (pl. pajzsmirigy, lágyrész daganatok) vagy endoszkópos vizsgálattal (pl. nyelőcső, gyomor, vastagbél daganat).
Vannak olyan esetek is (pl. nyirokrendszer daganatai, mellkasi daganatok), amikor a CT és MR vizsgálat helyett egyből a teljes-test PET-CT vizsgálat javasolt – ami előtt a CT vizsgálat elvégzése felesleges és káros is lehet.
Fentiek alapján a feltételezett daganat jellegétől függően csak az esetek egy részében szükséges a betegeket CT és/vagy MR képalkotó diagnosztikai vizsgálatokra irányítani.
Ennek eldöntése az adott szervrendszerhez specifikusan értő szakorvos vagy onkológus feladata. A daganat igazolódása esetén a beteget pedig onkológiai központba kell irányítani, ahol a szakmai protokollok szerint az onkológiai bizottságok (ún. onko-teamek) hivatottak felállítani a további kivizsgálás és kezelés menetét, lépéseit.
Az onkológiai bizottságok tagjai szakmai munkájukat az érvényben lévő hazai-, és nemzetközi szakmai irányelveknek megfelelően kell hogy végezzék.
A bizottságok összetétele, működési rendje Magyarországon szakmailag és jogilag is szabályozott (60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről.
A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok
csak a daganat illetve áttétképződés gyanújára adnak felvilágosítást, de nem elegendőek a daganat típusának meghatározására és a terápiás terv kialakítására. A daganatdiagnosztika egyik leglényegesebb eleme a szövettani diagnózis, amely nélkül nem tervezhető semmilyen daganatellenes terápia.
A szövettani diagnózis a beteget kezelő orvosoknak információt szolgáltat a daganatos betegség típusára, nagyságára, kiterjedtségére és biológiai viselkedésére vonatkozóan. A hagyományos szövettani és citológiai diagnosztika mellett napjainkban egyre lényegesebb szerepe van a molekuláris patológiai diagnosztikának. Ez nem csak a daganatok diagnózisának felállításában segít. A terápiás célpontok, genetikai hibák pontos meghatározásával ez az egyénre szabott, célzott terápia alapja is.
A molekuláris patológiai vizsgálatok
elvégzése nagy precizitású, viszonylag időigényes feladat, ami egyes génszakaszok részletes vizsgálatát igényli.
Ezt figyelembe véve elmondható, hogy a képalkotó diagnosztikai lelet kiadásának 10 napra történő maximálása nem befolyásolja jelentős mértékben a daganatos betegek terápiás tervének kialakítását, amely a szövettani diagnózist követően történik. Általában a precíziós molekuláris pathológiai vizsgálatok időigénye a meghatározó a daganatos betegek terápiás tervének kialakításában.
Az elmondottak alapján levonható következtetés az, hogy a daganatok diagnosztikájában a képalkotó eljárásoknak jelentős szerepe van, amelyek azonban nem korlátozódnak a CT/MR vizsgálatokra.
Daganattípustól függően
röntgen, ultrahang, endoszkópos diagnosztikus eljárások is széles körben alkalmazásra kerülnek. A 10 napra történő leletadási kötelezettség azonban nem tudja lerövidíteni a molekuláris patológia leletadáshoz szükséges időigényét és ezt követően a terápiás terv kialakítását.
Ezzel szemben, a megfelelő szakmai kontroll nélkül, soron kívül kezdeményezhető CT- és MR-vizsgálatok magában hordozzák annak veszélyét, hogy a betegek egy részénél a szakmai protokollokban meghatározott diagnosztikus sorrend felboruljon. Így egyes, a pontos diagnózishoz szükséges vizsgálatok esetleg elmaradnak, vagy éppen ellenkezőleg, felesleges vizsgálatok kerülnek elvégzésre.
A soron kívüli CT- és MR vizsgálatok
ígérete önmagában elégtelen a daganatok kivizsgálásának lerövidítésére.
A daganatos betegségek diagnosztizálásának idejét jelentős mértékben csökkentheti az onkológiai centrumokban telepítés alatt álló Telemedicina Hálózat a teleradiológiai feltételek megteremtését is beleértve.
Ehhez kapcsolódik majd a Digitális Képi Adatbank. Így a leletátfutási idő lerövidíthető lesz és a legbonyolultabb szakértelmet igénylő konzultációk is időveszteség nélkül lefolytathatóak lesznek országos szinten. Az egészségügyi ágazat teljes digitalizálását magába foglaló új E-Health Program ezeket a fejlesztéseket is tartalmazza.
A daganatos betegségek korai felfedezése
Forrás: ots.mti
