Ma Magyarországon évente mintegy 25 000 ember esik a hirtelen szívhalál áldozatául. Az esetek 90%-ában felkészületlenségünk és félelmünk miatt meg sem próbálunk segíteni, így mire kiér a mentő, esély sem marad az életben maradásra, erősíti meg mentőorvosok tapasztalatai alapján a szomorú tényt az Országos Mentőszolgálat Alapítvány.
Bár mások mellett az általuk is egyre szélesebb körben végzett társadalmi felvilágosító munkának van eredménye, az alapítvány Nagy Elsősegély Tesztjének kiértékelése azt mutatja, hogy az újraélesztési tudás és hajlandóság tekintetében különösebb örömre mégsem lehet okunk. Hiába nőtt egy év alatt a helyes választ adók aránya, ha vészhelyzetben még mindig csak az emberek 10%-a tud újraéleszteni.
Van egyszerű módszer – csak a mellkas nyomásával, levegőbefújás nélkül is lehet életet menteni!
Ijesztő még csak belegondolni is, hogy amikor környezetünknek kiszolgáltatva az életünkért küzdünk, az esetek többségében éppen a körülöttünk állók lélekjelenlétén és tudásán múlik szinte minden. Ha nem ismerik legalább az újraélesztés legegyszerűbb módját, amikor a szájból orrba vagy szájból szájba levegőfújás kihagyásával, pusztán a mellkas másodpercenként kb. kétszeri nyomásával is megmenthetik az életünket, akkor drasztikusan csökken az esélyünk.
Pedig az Európai Újraélesztési Társaság által a laikus újraélesztéskor ajánlott legegyszerűbb módszer könnyen elsajátítható, csak talán kevés a gyakorlatközpontú tanulási lehetőség. Sajnos az iskolákban sem tananyag, ahol pedig mégis oktatják, ott is inkább az elméleten van a hangsúly, holott vészhelyzetben épp az ösztönszerűen előhívható tudás számít. Az Országos Mentőszolgálat Alapítvány ezért 2015-ben társadalmi felvilágosító tevékenysége keretében erre a témára szeretne kiemelt hangsúlyt fektetni – hogy a hirtelen szívhalál áldozatainak számát közösen szoríthassuk vissza. „2015-ben több olyan kezdeményezésünk is lesz, amely az újraélesztés legegyszerűbb módját próbálja majd minél több emberrel jól megjegyezhető módon megismertetni” – mondta dr. Czakler Éva, az idén 10 éves Országos Mentőszolgálat Alapítvány alelnöke, mentőorvos.
Merjünk cselekedni!
Az oktatás hatékonysága mellett persze a szándék is fontos, semmit nem ér a tudás, ha vélt vagy valós félelmekre alapozva nem merjük megtenni az életmentő lépéseket. Kutatási eredmények szerint Amerikában 2009-ben csupán az emberek 40%-a volt hajlandó szívmasszázst adni vagy szájon át lélegeztetni, Angliában pedig a megkérdezettek csupán 27%-a „vállalná be” idegen embernél a szájon át lélegeztetést, még a családtagoknál is csak alig 50% ez a hajlandósági arány. Leginkább az ausztrálokról érdemes példát vennünk, ott a megkérdezettek 90,7%-a egy családtagján vagy közeli ismerősén habozás nélkül alkalmazná a szájból szájba lélegeztetés technikáját, és még egy idegen esetében is megtenné 47,2%-uk ezt az életmentő „gesztust”.
Van megoldás, ha esetleg számunkra is gondot okoz a szájon át való lélegeztetés, és hirtelen zavarunkban nem szeretnénk ilyen kontaktusba kerülni egy bajba jutott embertársunkkal. A csak a mellkas nyomására fókuszáló módszerrel is lehet életet menteni, feltéve, ha habozás nélkül, időben belekezdünk. „Amennyiben az újraélesztést végző nem tud, nem képes vagy nem akar befúvásos lélegeztetést végrehajtani, elfogadható és pártolandó a csupán mellkas kompresszió alkalmazásával végrehajtott újraélesztés is az emeltebb szintű (ezáltal eszközös lélegeztetésre is képes) segítség megérkezéséig” – mondta dr. Czakler Éva.
A legfontosabb tehát, mint mindig, a lélekjelenlét, az emberség és az alapvető információk birtoklása, ami nekünk csak pár percet jelent, másnak viszont az életet. Ha elvárjuk, hogy valaki értünk megtegye, kötelességünk nekünk is felkészülni ezekre a helyzetekre, és egy napon talán mi is megmenthetjük így valakinek az életét.
Az alapítványról
Az Országos Mentőszolgálat Alapítványt az összes magyarországi mentőállomásért és társaikért tenni akaró mentődolgozók hozták létre 2004-ben. Idén 140 millió Ft értékben adnak át eszközöket az Országos Mentőszolgálatnak. Ezen túl a társadalmi tudatformálás keretében feladatuknak tekintik az életmentést segítő ismeretek minél szélesebb körű terjesztését, hogy a bajtársak kiérkezéséig is maradjon minél nagyobb esély a bajbajutottak életben maradására.