A savtalanítás napjainkban egyre divatosabb téma. Az interneten számos beszámoló olvasható olyan betegekről, akik lúgosító étrenddel, étrendkiegészítőkkel több évtizedes betegeskedés után hirtelen meggyógyultak és elhagyták a gyógyszereiket.
Könyvekben és weboldalakon is olvashatunk arról, hogy miután egyesek egész életükben szenvedtek súlyfeleslegüktől, a savtalanítással gond nélkül lefogytak. Aki lúgosításba kezd, szinte kivétel nélkül úgy nyilatkozik, hogy közérzete javult, energiával telítődött, megszűnik a savasság. Ha azonban a savtalanításnak valóban ilyen üdvös hatása van, miért nem helyeznek rá sokkal nagyobb hangsúlyt az orvosok? Miért nem lúgosító szert írnak fel nekünk gyógyszerek helyett? Csak az étrendkiegészítőket forgalmazó cégek reklámkampánya lenne a sok pozitív beszámoló? Írásunkkal ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
A klasszikus orvostudomány a test sav-bázis egyensúlyát okozatként fogja fel, vagyis például megállapítja, hogy a mélyebb vagy szaporább légzés lúgosítja a szervezetet, míg például a súlyos B1 vitaminhiány savasodást okoz. Arról viszont egyetlen doktor sem beszél, hogy milyen betegségeket okozhat a savasodás. Ennek az a fő oka, hogy az orvosoknak csak arra vannak kísérleti, tapasztalati bizonyítékaik, hogy a táplálkozás, a légzés, egyes betegségek, a stressz, stb. befolyásolják testünk sav-bázis egyensúlyát, arról azonban egyelőre alig van adat, hogy a savasodás vagy a lúgosság okozhat-e betegségeket.
Az orvosok legtöbbször a vérünk pH értékét mérik, illetve erre hivatkoznak ha a savasodás kerül szóba. Vérünk ebből a szempontból is különleges nedv: ha kimozdul egy rendkívül szűk – 7,35 és 7,45 közötti – tartományból, akkor meg is hallhatunk. Viszonylag egyszerűen mérhető még a nyálunk és a vizeletünk pH értéke. Ez utóbbi pH értéke jóval szélesebb tartományban – 5-7,5 – változik. Szervezetünk ugyanis miközben igyekszik a vér, illetve testünk pH értékét semlegesen tartani, a felesleges savakat vagy lúgokat a vizelettel bocsátja ki magából.
Testünk más módszerrel is szabályozza a sav-bázis egyensúlyt: például széndioxidot bocsát ki tüdőnkön keresztül. Az enyhén savas széndioxid a szöveteink működéséhez szükséges oxigén anyagcseréjének mellékterméke, amelyet sejtjeink folyamatosan termelnek. A többi melléktermékhez hasonlóan a széndioxid is a véráramba kerül, és a vérünk elszállítja azt a tüdőkhöz, ahol kilégzésre kerül. Ha a széndioxid felgyűlik a vérünkben, például mert intenzív testmozgást végzünk, akkor a vér pH-értéke csökken, vagyis savasabbá válik. Az agy ilyenkor automatikusan fokozza légvételeink gyakoriságát és mélységét. A légzés gyorsulásával a kilélegzett széndioxid mennyisége nő, a vér lúgosabbá válik, tehát a vér pH-értéke nő. Ezzel a módszerrel a szervezet néhány percen belül képes szabályozni a vér pH-értékét.
Vannak testünkben olyan szabályzórendszerek is, amelyeknek hatása ennél lényegesen lassabban, több nap alatt jelentkezik. Ahogy említettük, vesénk a vizeleten keresztül képes a felesleges savakat és lúgokat kiválasztani, amelyek így kiürülnek a szervezetünkből. A bőrünkön keresztül az izzadsággal választódnak ki a savak. Hasnyálmirigyünk lúgot állít elő. Testünknek azokat a rendszereit, amelyek képesek a sav-bázis egyensúlyt befolyásolni, együttesen pH puffernek nevezzük. A pH puffer tehát savak vagy lúgok előállításával, vagy azok szervezetből való távozásának elősegítésével szabályozza a test sav-bázis egyensúlyát. A sav-bázis puffer fontos részét képezik a csontok, amelyekben nagy mennyiségű kalcium található. Ha szervezetünk hosszabb időn keresztül savas állapotú, a pH puffer a csontokból vonja el a kalciumot, ami előbb utóbb csontritkuláshoz (oszteoporózis) vezet.
Testünk sav-bázis egyensúlyának rendellenessége a savasodás (acidózis), illetve lúgosodás (alkalózis). Szervezetünkben az esetek többségében inkább a savasodás a jellemző, mikor is testünkben túl sok sav vagy túl kevés lúg található, amelynek eredményeképpen szerveink pH értéke csökken. A lúgosodás ezzel ellentétes folyamat, de sokkal ritkábban fordul elő. A savasodás vagy lúgosodás önmagában nem betegség, hanem szerveink működési zavarainak következményei, amely azonban jelzi, hogy valamilyen probléma áll fenn.
A savasodás vagy lúgosodás eredhet a nem megfelelő táplálkozásból, illetve az anyagcsere zavarából (ún. metabolikus alkalózis vagy acidózis), illetve a nem megfelelő légzésből (respiratórikus acidózis vagy alkalózis).
Az orvostudomány tehát – ahogy említettük – a savasodást vagy lúgosodást testi folyamataink következményének, okozatának tartja. Vannak azonban kutatók, természetgyógyászok, akik szerint szerveink sav-bázis egyensúlyának megbomlása előbb utóbb betegségek forrásává válik. Franz Xaver Mayr osztrák orvos (1875 – 1965) például már az 1900 évek elején megfigyelte, hogy a szervezetünkben hosszú időn át fennálló savas állapot, betegségeket okoz, és kidolgozott olyan diétát, amivel testünk lúgosítható, elkerülhető a savasság.
Bár ma már az orvostudomány is számos kísérleti eredménnyel, tapasztalattal rendelkezik a test elsavasodásának egészséget károsító hatásáról, a legtöbb orvos mégsem tud tanácsot adni arra vonatkozóan, hogyan szüntessük meg azt. Pedig tudományos kutatóintézetek is igazolták, hogy a testben felgyülemlő savak megtámadják a kötőszöveteket és hosszabb távon csontritkulást okoznak.
1999-ben az Egyesült Államokban a Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health), az USA kormányának ügynöksége, a világ egyik legnagyobb kutatóintézete 136 millió dollárt költött a csontritkulás kutatására, és ebben az évben csaknem 1200 ezzel a témával kapcsolatos cikket vettek orvosi adatbázisba. Ezek közül a kutatások közül is számos igazolta a test savassága és a csontritkulás közötti kapcsolatot.
Egyes kutatók még tovább mennek: azt állítják, hogy a legtöbb betegség oka a savasodásból ered. Kutatóintézetek mutatták ki, hogy az ízületekben felhalmozódó savak reumás gyulladást okoznak. A szervek elsavasodása akadályozza az antitestek képződését, gyengíti az immunrendszert, és elősegíti a rákos sejtek kialakulását és szaporodását. A legszélsőségesebb vélemények szerint (Dr. Robert Young, Kurt Tepperwein) gyakorlatilag szinte minden betegségért testünkben a savasság okolható. Ezeket az állításokat egyelőre nem igazolják tudományos bizonyítékok, de az bizonyos, hogy testünk pH egyensúlyának megőrzése napjainkban nem kap elég nagy hangsúlyt. Ehhez a legmegfelelőbb eszköz az, ha táplálkozásunkban csökkentjük a savasító, és növeljük a lúgosító ételek arányát.
Nem szabad azonban összekevernünk a lúgos és savas, illetve a lúgosító és savasító ételeket! A citrom és az almaecet például egyértelműen savas kémhatású, fogyasztásuk mégis lúgosítja a szervezetet, mert a bennük lévő kémiai elemek segítik a lúgok termelődését vagy a savak lebomlását.
A leginkább savasító ételek közé a magas fehérjetartalmú táplálékok tartoznak, és ebből a szempontból mindegy, hogy állati vagy növényi fehérjékről beszélünk. A leginkább savasító ételek csoportjába tartoznak a húsok, a halfélék, a sajtok, a rizs, a búza és a legtöbb gabona.
A lúgosító ételek ezzel szemben azok, amelyek sok szerves ásványi anyagot (kálium-, kalcium-, magnézium-, nátrium-citrát) tartalmaznak. A szerves ásványi anyagok lebomlásánál sav használódik fel, tehát a savterhelés csökken. Ilyen étel például a spenót, a petrezselyem, a paradicsom és a répa.
Vigyázzunk arra, hogy ne keverjük össze szervezetünk savasodást a gyomorsav túltengésével (úgynevezett reflux). A gyomorsav túltengése arra utal, hogy szervezetünk erősen elsavasodott, de testünk lehet elsavasodva annak ellenére, hogy egyáltalán nincsenek gyomorsav problémáink.
Mint a táplálkozásban általában, a sav-bázis egyensúly vonatkozásában is fontos, hogy ne essünk túlzásokba. Nem helyes száműzni minden savasító ételt, mert ezáltal testünk építéséhez más szempontból fontos alapanyagokat veszíthetünk el. A lényeg az egyensúly megteremtése. Ha például húst eszünk ami savasít, ahhoz köretnek ne tésztát vagy rizst válasszunk ami hasonló hatású, hanem lúgosító zöldségeket. Ha étkezéseink során ügyelünk a megfelelő arányokra, szervezetünk meghálálja.
A megfelelő táplálkozást nagyban segíti, hogy kutatóintézetek az élelmiszerek fehérje illetve ásványi anyag tartalma alapján kiszámolták ételeink savasító és lúgosító hatásának mértékét. Ezt PRAL (potential renal acid load – potenciális vese savterhelés) indexnek nevezik. A PRAL index egy szám, amely lehet pozitív vagy negatív, és azt mutatja, hogy 10 deka élelmiszer milyen mértékben tolja el testünk sav-bázis egyensúlyát. A parmezán sajt PRAL indexe 33, ha tehát ebből megeszünk tíz dekát, akkor ez 33 pontnyi savterhelést jelent szervezetünk számára. Ezt 24 deka spenóttal (-14-es PRAL index) vagy 1,1 kg paradicsommal (-3-as PRAL index) tudjuk semlegesíteni.
A lúgosítás szempontjából nem elhanyagolható a megfelelő rágás sem. A nyugodt étkezések, a táplálék alapos összerágása, a szájban az ételhez keveredő megfelelő mennyiségű nyál nagymértékben segíti az ételek megfelelő emésztését. Legjobb, ha étkezéseink közben egyáltalán nem iszunk semmilyen folyadékot. Ha az ételt így nem tudjuk lenyelni, megakad torkunkon, akkor túl gyorsan, túl keveset rágva eszünk, ami még akkor is okozhat savasság ot, ha éppen lúgosító, vagy semleges hatású ételt eszünk.
Apropó: ivás. A 100 százalékos gyümölcs és zöldséglevek, és egyes ásványvizek (Kékkúti, Bükki, Bükkszéki, Füredi Lúgos) lúgosító hatásúak, érdemes tehát ezeket rendszeresen fogyasztani. Az sem mindegy, hogy mennyi az elfogyasztott folyadék mennyisége. Ahhoz, hogy pH pufferünk képes legyen ellensúlyozni a testbe kerülő savakat, minimálisan napi két liter folyadék fogyasztása javasolt. Nagy melegben vagy sportolás mellett még ennél is többe van szükségünk.
Ha táplálkozásunkat nem tudjuk egyensúlyban tartani, ennek ellensúlyozására használhatunk lúgosító étrend kiegészítőket. Ezek közül Magyarországon is több fajta van forgalomban. Vannak közöttük növényi eredetűek (pl. SuperGreens, Swanson pH Balance), vannak amelyek természetes ásványi anyagokból állnak (pl. Ocean Milk korallpor), és vannak olyanok is, amelyeket kémiai úton állítanak elő (pl. Celsus PH Balance). A természetes alapú szerek előnye, hogy ezeket szervezetünk sokkal könnyebben fel tudja dolgozni, a bennük lévő anyagok jobban felszívódnak. A kémiai úton előállított étrendkiegészítők viszont általában nagyobb koncentrációban tartalmazzák a lúgosításhoz szükséges ásványi anyagokat.
A kiválasztás szempontja lehet az is, hogy milyen formában fogyasztható az étrendkiegészítő. Vannak amelyeket vízbe kell keverni és meginni, vannak amelyeket táplálékhoz adagolhatunk, és van amelyik tea formájában fogyasztható.
Testmozgással a savasság ellen
A sav-bázis egyensúlyt nem csak a táplálkozásunkkal tudjuk fenntartani. Remek savtalanító az aerob edzés: kerékpározás, kocogás vagy mérsékelt tempójú futás, evezés, illetve ezek konditermi változatai. A szabadtérben végzett mozgások azért előnyösebbek, mert a friss levegőn a légzéssel intenzívebb a széndioxid kiürülése a szervezetből. Egy kiadós kirándulás, vagy egy nagy séta is előnyös ebből a szempontból, de közben ügyeljünk arra, hogy légzésünk mély és egyenletes legyen. Előnyös, ha mozgás közben leizzadunk, mert így a savtalanításba a bőr is bekapcsolódik. Ilyen szempontból rendkívül előnyös a szaunázás is. Arra azonban ügyeljünk, hogy az izzadással nem csak a savak, hanem a lúgosításhoz szükséges anyagok – kálcium, magnézium, kálium, stb. – is ürülnek a szervezetből, így ezeket mindenképpen érdemes pótolni.
Savtalanításhoz jó módszer a jóga is, amelynek során folyamatos mély légzést végzünk. Ezzel szemben a test savasságát fokozza az intenzív sportoknál jelentkező izomláz, amely az izmokban felszaporodó tejsav miatt jelentkezik.
A nehezen kiküszöbölhető tényező: a stressz
A stressz nagyon nagy mértékben hozzájárul a savasság megjelenéséhez, testünk elsavasodásához. A savasság azért nagyon veszélyes, mert bár okát ismerjük, megszüntetni nem feltétlenül tudjuk. A munkahelyi feszített munkatempó, egy szigorú de igazságtalan főnök, a családi problémák nehezebben oldhatók meg, mint az, hogy csökkentsük a fehérjebevitelt és több nyers zöldséget együnk.
Cikk:
