Influenza a történelemben

    0
    104

    Évente másfél millió ember hal meg influenzában. Az influenzavírus minden évben mutálódik többé-kevésbé, ezért kell minden ősszel új oltóanyaggal előállniuk a szakembereknek.


    Egy nagyobb változás esetén valószínű, hogy világszerte járvány tör ki, hiszen a legtöbb ember nem rendelkezik antitesttel az új vírus ellen.Ez teszi az influenzát az emberiség egyik legnagyobb járványává.

    A 20. században három nagy járvány volt. Az első az ún. ” spanyolnátha” az első világháború végén pusztított, és 20-50 millió emberéletet követelt, többet, mint az előző négy év hadászati eseményei.

    1957/58-ban az Egyesült Államokban 70.000 ember halt meg az “ázsiai influenzá”-ban. Tíz évvel később a “Hong kong influenza” 700.000 emberéletbe került.

    Ha belekukkantunk a történelemkönyvekbe, kiderül, hogy a jelenség nem új. Már 2400 évvel ezelőtt (K.e. 412-ben) Hippokratész, az antik világ nagy orvosa leírt egy járványt, amelyet ma a szakemberek influenzának hisznek. Ez az első lejegyzett influenzajárvány. 876-ban Nagy Károly seregét egy olyan betegség állította meg, amely nagyon hasonló az influenzához. Az influenzavírus első pontos leírása 1618-ból származik. Az elmúlt 500 évben összesen legalább 30 nagykiterjedésű influenzajárványt dokumentáltak.

    A név (influenza) olasz. A 18. században olasz orvosok, azt megfigyelve, hogy a betegség a hideg évszakokban aktív, elnevezték “influenza di freddo”-nak, ami lefordítva annyit jelent: a “hideg befolyása”.

    A spanyolnátha eredete ismeretlen. Két hullámban pusztított a világon, először csak egy szokásos influenza volt. Az első hivatalosan feljegyzett megbetegedés 1918. március 4.-i, Kansas-ban, Camp Funstone-ban állomásozó, európai bevetésükre készülődő katonák között ütötte fel a fejét. Áprilisban érkezett meg az amerikai katonákkal a betegség a kontinensre. Májusig Franciaországban és Spanyolországban terjedt el. Nyolc millió spanyol megbetegedésének köszönheti a vírus a nevét. Aztán hirtelen eltűnt, de ősszel visszatért. Bizonyos, hogy ugyanarról a vírusról van szó, hiszen akik tavasszal megkapták, azok már nem fertőződtek meg újból vele, de a vírus, most sokkal agresszívabb volt. A betegség több helyen egyszerre tört ki, és az emberiség egyötödét megfertőzte. Magas láz, köhögés és tüdőgyulladás kínozta a betegeket, és gyógymód nem volt a betegségre. Csak Párizsban 17.000 ember halt meg szeptembertől márciusig, New Yorkban ez a szám 34.000 volt. A megbetegedések száma 24x nagyobb volt egy szokásos járványhoz képest. Leginkább fiatal felnőttek voltak az áldozatok között. A járvány háromszor annyi 25 évest ölt meg, mint 50 évest.

    A nagyvárosokban teljesen megbénult az élet. Bezárták az iskolákat, a templomokat, a színházakat, még a front egyes részein is szüneteltették a harcot. A lakosság körében további félelmet keltett a gyerekbénulás és az agyhártyagyulladás terjedése. A vírus a világ legeldugottabb részein is felbukkant. Semelyik más betegség nem került ilyen sok emberéletbe ilyen rövid idő alatt.

    A szakemberek rejtély előtt álltak, mert a kórokozó teljesen ismeretlen volt. A virginiai egészségügyi hivatalban azt hozták nyilvánosságra, hogy a betegséget egy kis növény okozza, amelynek a neve “influenza baktérium”. 1932-ben az amerikai Richard Shope hozta összefüggésbe a spanyolnáthát, az azzal egyidőben fellépő sertésinfluenzával.  Egy nagyon finom szűrő segítségével sertésnyálat szűrt át, a szűrön fennakadtak a nagyobb baktériumok, ami átfolyt, abban pedig a kutatók számára láthatatlan influenza-kórokozók voltak. Shope-nak sikerült először egészséges sertéseket megfertőzni a vírussal. Következő lépésként a folyadékot azokon tesztelte, akik túlélték a spanyolnáthát. A tesztszemélyek immunrendszere antitestek képzésével reagált. Mint később kiderült, a sertésvírus nem volt azonos a spanyolnátha kórokozójával, csak annyira hasonló volt, hogy az immunrendszer nem vette észre a különbséget. Csak 1933-ban sikerült emberi influenzavírusok előállítása laborban. Ez az “A” típusú vírus volt, a “B” és “C” típust először 1940-ben és 50-ben izolálták. Az első kettő okoz járványokat. 1941-ben kimutatták, hogy az influenzát le lehet küzdeni oltással, amely legyengített vírust tartalmaz.

    1995-ben biológusok újból elkezdtek foglalkozni a spanyolnáthával. Jeffrey Taubenbergernek és csapatának 36 millió preparátum áll a rendelkezésére egy sejtbankban, olyan katonáké is, akik az első világháború idején a spanyolnátha áldozatai lettek. Egy éven belül sikerült beazonosítani a vírust, és bebizonyítani, hogy leginkább a sertésinfluenza kórokozójához hasonlít, de géntérképéhez a madárinfluenza is hozzájárult. Abból indulnak ki a kutatók, hogy nagy járványok akkor alakulnak ki, ha egy emberi gazdasejtet egyszerre kétféle influenzavírus támad meg és mutálódik. Az ázsiai vírus is a spanyolnátha és a madárvírus kombinációjából alakult ki. A tudósok még azt is felfedezték, hogy a különböző vírustípusok ciklikusan visszatérnek. Ezért volt az 1978/79-ben fertőző vírus azonos az ötvenes évek elején garázdálkodóval. Sok információ arra utal, hogy 60-70 évente lépnek fel világot behálózó járványok, amelyeket mindig ugyanaz a vírusforma okoz.

    Megosztás
    Előző cikkInfluenza
    Következő cikkOtthoni vérnyomásmérők