Egészségügy
Sokunk számára ismerős lehet a küzdelem a plusz kilókkal, az a belső harc, amit a tükör előtt vagy a mérlegre állva vívunk.
A testsúly kérdése rendkívül érzékeny téma, és fontos, hogy szeretettel és elfogadással forduljunk önmagunk és mások felé, függetlenül attól, mit mutat a mérleg. Ugyanakkor a szeretet és az önelfogadás nem zárja ki azt, hogy őszintén szembenézzünk azzal, hogy a jelentős súlyfelesleg, vagyis az elhízás milyen hatással lehet az egészségünkre. Nem ítélkezésből, nem bántásból, hanem a saját jóllétünk iránti felelősségből fontos beszélnünk arról, hogy a túlsúly milyen kockázatokat hordozhat magában. Célunk nem a félelemkeltés, hanem a tájékoztatás, hogy megértsük a testünk jelzéseit és tudatos döntéseket hozhassunk az egészségünk érdekében.
Ki számít elhízottnak?
Mielőtt a kockázatokról beszélnénk, fontos tisztáznunk, hogy kit tekintünk elhízottnak. Ez nem csupán esztétikai kérdés, hanem orvosi szempontból meghatározott kategória, amely a testsúly és a magasság arányán, illetve a testzsír mennyiségén alapul. Többféle módszer létezik ennek megállapítására:
Az egyik leggyakrabban használt mutató a Testtömegindex (BMI – Body Mass Index). Ezt úgy kapjuk meg, ha a kilogrammban mért testsúlyunkat elosztjuk a méterben mért testmagasságunk négyzetével (kg/m²), majd a kapott értéket össze kell vetnünk egy táblázat adataival, hogy megtudjuk a testsúlyunk megfelelő-e. Ha kicsit könnyíteni akarunk a folyamatokon, akkor használhatunk online BMI kalkulátort is, ami azonnal választ ad a kérdésünkre.
Bár ez egy egyszerű és gyors módszer, fontos tudnunk, hogy vannak korlátai. Nem tesz különbséget izom- és zsírtömeg között, így egy nagyon izmos sportoló BMI-je is lehet magas, anélkül, hogy elhízott lenne a szó valódi értelmében. Ugyanakkor jó kiindulópontot ad. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint:
- 25 és 29,9 közötti BMI túlsúlyt jelez.
- 30 feletti BMI pedig elhízást jelent, amelyet további kategóriákra bontanak (I., II., III. fokú elhízás) a súlyosság szerint.
Egy másik, sokszor még a BMI-nél is informatívabb mutató a derékkörfogat mérése. Ez azért fontos, mert a hasi (zsigeri) zsírfelhalmozódás különösen nagy egészségügyi kockázatot jelent, még akkor is, ha a BMI értéke esetleg nem kiugróan magas. Ez a típusú zsírpárna a belső szervek körül rakódik le, és aktívan befolyásolja az anyagcserét, növelve számos betegség kockázatát. Általános iránymutatás szerint nőknél a 88 cm feletti, férfiaknál pedig a 102 cm feletti derékkörfogat már emelkedett kockázatot jelez. A mérést a csípőcsont felső széle és a legalsó borda közötti középpontban, kilégzés után kell elvégezni.
A legpontosabb képet a testösszetételünkről a testzsírszázalék mérése adja. Ez megmutatja, hogy a teljes testtömegünk hány százaléka zsír. Nőknél általában 32% feletti, férfiaknál 25% feletti testzsírszázalék tekinthető elhízásnak, bár az értékek az életkorral változhatnak. Ennek mérésére többféle módszer létezik, a kevésbé pontos bioelektromos impedancia elvén működő mérlegektől a pontosabb kalipperes bőrredőmérésen át a professzionális DEXA vizsgálatokig.
Láthatjuk tehát, hogy az elhízás megállapítása nem mindig fekete-fehér. Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes orvossal konzultálni, aki a különböző mutatók és az általános egészségi állapotunk figyelembevételével tud pontosabb képet adni.
Az elhízás szív- és érrendszerre gyakorolt hatásai
Az egyik legismertebb és legsúlyosabb következménye az elhízásnak a szív- és érrendszerre gyakorolt negatív hatás. A túlsúly hatalmas terhet ró a keringési rendszerünkre. Gondoljunk bele: a szívünknek minden egyes plusz kiló zsír miatt több kilométernyi érhálózaton kell átpumpálnia a vért, ami megnöveli a szív munkáját. Ez hosszú távon a szívizom megvastagodásához, gyengüléséhez, végső soron szívelégtelenséghez vezethet.
Az elhízás szinte törvényszerűen együtt jár a magas vérnyomással (hipertónia). A megnövekedett testtömeg, a zsírsejtek által termelt hormonok és a megváltozott anyagcsere mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az erekben uralkodó nyomás megemelkedjen. A magas vérnyomás pedig önmagában is komoly kockázati tényező: károsítja az erek falát, növeli a szívinfarktus, a stroke (agyvérzés, agyi infarktus) és a veseelégtelenség kockázatát.
Az elhízás kedvezőtlenül befolyásolja a vérzsírok szintjét is. Jellemzően emelkedik a “rossz” koleszterin (LDL) és a trigliceridek szintje, míg a “jó” koleszterin (HDL) szintje csökken. Ez a kóros vérzsír-összetétel (diszlipidémia) elősegíti az érelmeszesedés (ateroszklerózis) kialakulását. Az erek falán plakkok képződnek, amelyek beszűkítik az ereket, csökkentik a rugalmasságukat, és akadályozzák a véráramlást. Ha egy ilyen plakk megreped, vérrög képződhet, ami elzárhatja az eret, szívinfarktust vagy stroke-ot okozva.
Az elhízás tehát komplex módon károsítja a szív- és érrendszert, jelentősen növelve a korai halálozás kockázatát.
Az anyagcsere felborítása
Az elhízás nem csupán a keringésre van hatással, hanem az egész anyagcserénket (metabolizmusunkat) felboríthatja. A legismertebb és legszorosabb kapcsolat az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség között áll fenn. A túlzott zsírszövet, különösen a hasi zsír, inzulinrezisztenciát okoz. Ez azt jelenti, hogy a sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, arra a hormonra, amely a cukor (glükóz) sejtekbe való bejutását szabályozza. Kezdetben a hasnyálmirigy több inzulin termelésével próbálja kompenzálni ezt az állapotot, de hosszú távon kimerülhet, és a vércukorszint tartósan megemelkedik, kialakul a cukorbetegség. A cukorbetegség pedig további súlyos szövődményekkel járhat (pl. szív- és érrendszeri problémák, veseelégtelenség, idegkárosodás, látásromlás).
Fontos megérteni, hogy a zsírszövet nem csupán passzív energiaraktár, hanem egy aktív endokrin szerv, amely különböző hormonokat és gyulladáskeltő anyagokat (citokineket) termel. Ezek az anyagok befolyásolják az étvágyat, az anyagcserét, az inzulinérzékenységet és a szervezet gyulladásos folyamatait. Az elhízás tehát egyfajta krónikus, alacsony szintű gyulladásos állapotot tart fenn a szervezetben, ami hozzájárul számos krónikus betegség kialakulásához.
Gyakran együtt jelentkezik a metabolikus szindróma, amely több kockázati tényező (hasi elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint, kóros vérzsírszintek) együttes fennállását jelenti. Ez a szindróma drasztikusan megnöveli a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
Korlátozza a mozgást
Az elhízás nemcsak a belső szerveinket terheli meg, hanem a mozgásszerveinket is. A plusz kilók cipelése extra terhet ró az ízületekre, különösen a teherviselő ízületekre, mint a térd, a csípő és a boka, valamint a gerincoszlopra. Ez a folyamatos túlterhelés felgyorsítja az ízületi porc kopását, ami ízületi gyulladáshoz (osteoarthritis) vezethet. Az ízületi fájdalom, a merevség és a mozgásbeszűkülés jelentősen rontja az életminőséget, és megnehezíti a mindennapi tevékenységeket, mint a lépcsőzés, a hajolás, vagy akár a cipőfűző bekötése.
Sajnos ez gyakran egy ördögi körhöz vezet: az ízületi fájdalom miatt az ember kevesebbet mozog, kerüli a fizikai aktivitást, ami tovább ronthatja az ízületek állapotát, és hozzájárulhat a további súlygyarapodáshoz. A mozgás hiánya pedig gyengíti az izmokat, amelyek így kevésbé tudják stabilizálni az ízületeket, tovább növelve a fájdalmat és a sérülések kockázatát. Az elhízás tehát nemcsak fájdalmat okoz, de akadályozhatja a szabad mozgást, csökkentve az aktivitási szintet és tovább rontva az általános egészségi állapotot.
Légzőrendszerre gyakorolt hatások
A túlsúly a légzőrendszerünket sem kíméli. A mellkason és a hason felhalmozódó zsírszövet korlátozhatja a tüdő tágulását, csökkentve a tüdőkapacitást. Ez nehézlégzéshez (diszpnoe) vezethet, különösen fizikai megterhelés során, de akár nyugalomban is. Az érintettek gyakran kapkodják a levegőt, hamarabb kifulladnak.
Az elhízás és a obstruktív alvási apnoe (OSA) között rendkívül szoros összefüggés van. Az OSA egy alvászavar, amely során a felső légutak alvás közben ismétlődően elzáródnak a garat körüli lágyrészek (pl. nyelv, lágyszájpad) ellazulása és a nyakon lerakódott zsír nyomása miatt. Ez rövid légzéskimaradásokhoz vezet, amelyek oxigénhiányt és gyakori mikroébredéseket okoznak. Bár az illető gyakran nem is tud ezekről az éjszakai eseményekről, az alvás minősége drasztikusan romlik. Ennek következménye a hangos horkolás, a nappali fáradtság, álmosság, koncentrációs zavarok, ingerlékenység. Az alvási apnoe hosszú távon növeli a magas vérnyomás, a szívritmuszavarok, a szívinfarktus és a stroke kockázatát is.
Láthatjuk tehát, hogy az elhízás nem csupán esztétikai probléma, hanem egy komplex egészségügyi állapot, amely szinte minden szervrendszerünkre negatív hatással van. A szív- és érrendszeri betegségek, az anyagcsere-zavarok (különösen a cukorbetegség), a mozgásszervi panaszok és a légzőszervi problémák kockázatának növekedése mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy komolyan kell vennünk a testsúlyunkat. A jó hír az, hogy az életmódváltással, a tudatos táplálkozással és a rendszeres testmozgással sokat tehetünk az egészségünk megőrzéséért és az elhízással járó kockázatok csökkentéséért. Ha úgy érezzük, segítségre van szükségünk, ne habozzunk orvoshoz, dietetikushoz vagy személyi edzőhöz fordulni!
